JAJ, TE, MILYEN VAGY!
Monológ rekedtes női hangra
László Noémi utolsó frissítés: 13:49 GMT +2, 2011. március 25.Egy ilyen egészen apró dologra sem volnál a kedvemért képes. Nem jelentek én neked semmit. Halvány fogalmad sincs arról sem, egy épeszű embernek hogyan illik fejéből szemén át kinéznie.
Katasztrófa. Igazán megerőltethetnéd magad már egyszer, egy kicsit másokra is tekintettel lehetnél, hiszen tudod, mennyire intenzív érzés az nekem, amikor a hajaddal babrálsz. Ha csak körömfeketényit törődnél velem, rég visszafogtad volna magad!
Mi másról szól az igazi kötődés, mint arról, hogy az ember a másik szempontjait is figyelembe véve időnként igenis uralkodik magán? Sőt. Gondoltál néha arra, hogy esetleg magad helyett nekem is örömet szerezhetnél? Például azzal, hogy ezt az istenverte mozdulatot idejében leállítod, mielőtt újból és újból némító és bénító hatással lenne rám mindaz,
ami e tevékenység során könyöködből sugárzik.
De nem, mit neked kötődés, éljen a kéz, a haj, az egoizmus! A hangodról nem is szólva. Újabb bizonyítéka annak, mennyire szemellenzősen élsz bele a vakvilágba. Csak beszélsz, beszélsz, és magasról lesajnálod közben azt, hogy hangszíned a megfelelő módon beállítsd. Kedves barátom, drága Dé! Te nem tudod, hogy ezen a hangon nem lehet kategorikus imperatívuszról és párkapcsolati válságról beszélni?
Hát nem ötlött még fel benned az, hogy ilyen regiszterben az ember a méhek szociális berendezkedéséről, a rózsametszés fortélyairól vagy a hóvirágnemesítés legrejtettebb titkairól tarthat előadást, esetleg elemezheti a hársméz és akácméz jótékony hatását a dekoltázs bőrére, eligazítást adhat Krúdy Gyula Álmoskönyvének helyes értelmezése vagy a Tarot-kártyákkal való jóslásra leginkább alkalmas napszak ügyében?
Ha nem tudnám, micsoda egy érzéketlen tuskó vagy, talán figyelmeztetnélek, hogy megkeresd magadban azt a bizonyos gombot, melyet megfelelő helyzetbe csavarva alkalmassá tennéd balzsamos hangod arra, hogy komoly, felelősségteljes, életbe vágó és felnőtt dolgokról társalogj vele. Hogy megkérdezz például engem afelől, mit szeretnék és mik az elképzeléseim, ahelyett, hogy mindenféle spirituális témákban rittyentenél szédítő és zsongító értekezést nekem, aki közben hangod hatása alatt úgysem értek az egészből semmit.
Ha nem vigyázol, rögvest lefolyok a székről.
De látod, milyen vagy? Egy ilyen egészen apró dologra sem volnál a kedvemért képes. Nem jelentek én neked semmit. Halvány fogalmad sincs arról sem, egy épeszű embernek hogyan illik fejéből szemén át kinéznie. Mert ha lenne, akkor nyilván ezer éve leesett volna már neked a tantusz. Hogy ezzel a tekintettel lehetetlen racionális, földközeli egzisztenciát statuálni. Hogy ilyen szemsugárral férfi nem áll ki az élet viharába. Mert ahol megjelenik, onnan kotródnak a felhők, rácsusszan az ég hasára a lángoló nap, a levegőt szivárvány fonja át, hangicsálnak a madarak és szinte hallani, ahogy surrogva nő a fű meg virágot hajtanak a nyújtózó szárak.
Ekkora egy bunkó is csak te lehetsz, tudtam én ezt már rég, hogy az istennek sem bírod a megfelelő, acélos tekintetet eltalálni. Nem mintha a nagy erőlködésben kétrét görnyedve kellene ülnöd, nem. De azért icipicit igazán megerőltethetnéd magad, hogy a veled szemben ülőnek úgy tűnjön, te vagy a rettenthetetlen vadász, a legfaszább barlang tulajdonosa, akinek pillantásától földbe gyökerezik az összes mammut megannyi lába.
Hát persze, miért is volna nekem ekkora szerencsém?
Nem, nekem egy ilyen lehetetlen pacák jutott, mint amilyen te vagy. Mosoly meg zsongás-zsibongás meg könnyedséggel keveredő játékos komolyság. Elképesztő, hogy akárhányszor könyörgök, imádkozom hozzád, figyelnél rám is kicsikét, egyik füleden be, a másikon ki. Nincs más a te fejedben, daliás pajtásom, mint vadvirágos szárnyalás és önköldökbámulás. Ebbe fogok belepusztulni, hogy sohasem lesz már igazi, figyelmes, gyöngéd, bátor, bölcs, nyitott, türelmes, határozott férfi belőled. A jóisten áldjon meg!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!